Megengedni az épp aktuális helyzetet, még akkor is, ha azt hisszük, más volna jó nekünk épp. Megengedni a helyzetek által bennünk keletkező érzéseket, azok létjogosultságát meghagyva így. Még akkor is, ha az adott érzést ‘rossznak’ minősítjük. Megengedni, hogy esetleg az utunk – ezért vagy azért – addig fontos személyek nélkül kanyarog tovább. Ne elengedni akarjuk életünk egy-egy szakaszának fontos szereplőit, hiszen hogyan is tudnánk… általuk lettünk olyanná, amilyenek épp vagyunk, vagyis, visszük őket magunkban, bennünk, tovább, tovább. Megengedni jó hát, meghagyva helyüket életünkben, nem kitörölni, eltűntetni, megszüntetni akarni.
tótheszter 