Ma 28 éve, hogy…

 

… megszületett Ádám (akit később követett Áron, majd Marci)… s most itt vagyok én, magam elé nézve, túlcsorduló érzelmekkel, újra átélve picit azt a 28 évvel ezelőtti éjszakát, amiben ajándékba kaptam az anyaság lehetőségét, és azóta, minden egyes pillanatomban egyre csak tanulom, tanulom… és köszönöm, köszönöm…


születés

csendben fürödve mély alázattal
vártalak
kilenc nehézédes hónapját megéltük
a vágynak
egymásban remegve minden pillanatát
aranyra festetted
nem volt szent titok, sem ostoba kérdés
nem hiába
nem hiába
hívtál ébredésedhez nászágyként
engemet
tudtam arcod, hajad, simogató kezed,
szememben a szemed
bennem feszült az izmosodó, hősülő
férfitest
mézillat, narancsfény, felhőtánc-
ős szerelem

mi lesz, ha véget ér ringató álmod
rettegtem
bőrödet hasítja majd a kíméletlen
hideg
homályhoz szokott szemed vakítja
az élet fénye
rád olvadó méhem nem ölel már
téged
parázsló levegő robban sikítva
tüdődben
hogy nyomorú utadon nem segítek
bocsásd meg, kérlek
bocsásd meg, kérlek
hogy kicsiny testedet kínzó fájdalmad
nem enyhítem
de én csenddel várlak
karjaim vigasz ölelésében
mellem adta édes gyönyörűségben
hallod és megérted
szemembe nézel
s bölcs tekinteted jelez
nincs baj, már itt vagy
velem s nekem,
kéz a kézben a két lélek új útra kél
a végtelenbe

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.