Mindig először ‘bent’ születik meg valami (érzés, fókusz váltás, átalakulás), amit aztán lekövet a ‘kint’. Soha nem fordítva. Vagyis, ha elégedetlenek vagyunk mindazzal, amit a világban látunk, körülöttünk tapasztalunk, amit a minket körülvevő emberektől kapunk (egy szóval: Életünkkel), akkor nincs más dolgunk, mint megnézni, hol van a ‘rendetlenség’ bennünk. Nekünk nincs semmi tennivalónk odakint, hanem idebent, magunkban, piciben szükséges pakolgatni, takarítgatni, másképp látni, mozdulni… és már tevékenykedésünk közben is, a ‘kint’ vissza fogja tükrözni a ‘bentet’. Elkezdődik. Azonnal. Rend születik. Így. Külső-belső harmónia. Boldogság.
(részlet a tótheszter: ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN című könyvből)
tótheszter 