Elengedni? Megengedni…

Elengedni szeretnénk sokszor. Elengedni érzést, személyt, helyzetet, problémát, fájdalmat, szerelmet, gondolatot… pedig, amíg az elengedéssel foglalatoskodunk, addig szembemenés, elutasítás, mást akarás, erőlködés van. Ami óriási belső feszültséget, elégedetlenséget szül, ráadásul azt vehetjük észre, hogy mindaz, amit elengedni kívánunk, egyre hatalmasodik, fölénk tornyosul, még szorosabban köti magát hozzánk, körbefonva, behálózva, megbénítva lelkünket, meggátolva annak szabad szárnyalását.

Mi hát a teendő?

Elengedés helyett a megengedést választani. Megengedni, hogy az lehessen, ami van. Most.

Megengedni az épp aktuális helyzetet, még akkor is, ha azt hisszük, más volna jó nekünk épp. Megengedni a helyzetek által bennünk keletkező érzéseket, azok létjogosultságát meghagyva így. Még akkor is, ha az adott érzést ‘rossznak’ minősítjük. Megengedni, hogy esetleg az útunk – ezért vagy azért – addig fontos személyek nélkül kanyarog tovább. Ne elengedni akarjuk életünk egy-egy szakaszának fontos szereplőit, hiszen hogyan is tudnánk… általuk lettünk olyanná, amilyenek épp vagyunk, vagyis, visszük őket magunkban, bennünk, tovább, tovább. Megengedni jó hát, meghagyva helyüket életünkben, nem kitörölni, eltűntetni, megszüntetni akarni. Nem kell gondolatokat sem elengedni, bármennyire is tűnik úgy, hogy zaklatnak, agyunkra mennek, nem hagynak békén, kimerítenek, tönkretesznek. Érdemes kipróbálni ilyenkor is a megengedést: maradjanak azok a fránya gondolatok, érezzék jól magukat a fejünkben, ha ezt akarják… Abban a pillanatban, hogy megengedéssel fordulunk feléjük, huss, eltűnnek. Köddé válnak. Semmibe vesznek. Anélkül, hogy a megengedésen túl bármit is tennénk.

Megengedés… lágyság, folyékonyság, odaadottság, áramlás, bizalom, szeretet, lélek-szabadulás, valódi szabadság. Az elengedés gyötrelmei, kudarcai és sikertelensége helyett.

Megengedés… amikor végre azt éljük, ami VAN. Nem pedig azt, amiről azt hisszük, hogy lennie kellene.

Megengedés… amiben felismerjük, tudjuk már, hogy – bármilyen formában, érzésben alakot öltve – mindaz, ami van, értünk, a teljességünkért, a boldogulásunkért olyan, amilyen.

Megengedni… így… akár azt is, hogy épp még erősen ellenfeszülve elengedni kívánunk valamit.

Megengedni… van, hát, legyen.
Vagyok. Így épp. Hát, legyek.
Megengedem.

😊

 

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.