Hála órát az alaptantervbe!

Azt mondják, a hála érzését meg lehet tanulni.

Én annyira fontosnak tartom a hála erejét és szükségességét, hogy úgy gondolom, az alaptanterv része kellene, hogy legyen. Hála óra. Mondjuk, a meglévő erkölcstan helyett. (Nem mellett, hanem helyett.)

Mindjárt a legelején, gyerekkorban elsajátítani így a képességet, hogy örülni tudjunk mindannak, amink van, és köszönni, köszönni, köszönni… hálásnak lenni. Azokért az ilyen-olyan pillanatokért, amiket élünk. Szelektálás, minősítgetés nélkül.
A világért, amiben létezünk. Szétválasztás mentesen, elfogadva annak különböző színeit és megjelenési formáit. Tiszteletben tarva annak nagyságát, s a mi emberi pirinyóságunkat benne.
A Földért. Állataival, növényeivel, gyönyörűségével, katasztrófáival, viharaival, folyamatos változásaival együtt. Hálával fordulni felé, amiért szálláshelyeket biztosít nekünk.
Megtanulni hálásnak lenni az emberekért, akik utunkon hosszabb, rövidebb időszakokra mellénk szegődnek. Ők életünk részei, általuk formálódunk, haladunk kiteljesedésünk felé, s bár vannak, akiktől elköszönünk, bennünk hagyott lenyomatukkal haladunk tovább. Hálával telve nézni például barátainkra. Azokra, akik mellettünk vannak, s azokra is, akik más irányba indultak.
Hálásnak lenni szüleinkért, s a bennük és általuk bennünk is élő minden ősünkért. Hiszen gyökerek, biztosan megtartó alapunk nélkül nem tudunk fényünk felé nőni.
Hálát érezni a Társunkért. Azért, hogy jóban-rosszban. Azért, hogy lát, ért, elfogad, szeret.
Hálásnak lenni az ‘apróságokért’, amik a teljességet adják: egy napkelte, egy csillagos éj, könnyű szellő, életrekeltő zivatar, egy katica a fűszálon vagy épp egy szúnyog csípése, a vajas zsemlye, házi eperlekvárral, az áramszünet, amikor nincs internet, furcsa csend támad és mi gyertyát gyújtunk, a szomszéd kapujának nyikorgása, sosem vagyunk egyedül, a csapból folyó víz tisztasága, a körforgás, kezdetek és végek, amiket nap mint nap megélünk, és a… folytassátok…

Hála órát szeretnék az alaptantervbe.
Hogy már mindjárt a legelején megtanulhassuk, hogy amink van, az elég ahhoz, hogy úgy istenigazából boldogok lehessünk. Hogy megtanuljunk valóban látni, érezni, hallani, élni. Ott, a legelején, hat-hétéves kortól, amikor épp kezdenénk elfelejteni a lényeget.

És, mert felnőve, immár magam is szülőként, hiába igyekszem magam példájával mutatni a legfőbb, emberi boldogságot, kiteljesedést teremtő érzés megélésének módját, ha abban a közegben, ahol a legtöbb hatás éri a gyerekeimet, központilag diktált menetrend van, s a feszített tempóban nem jut idő elfogadásra, szeretetre, hanem gépiesedés, rideg, felszínes értékekre fókuszálás, elvárások, ítélkezések, anyagi javak fontosságának hangsúlyozásával teljesítménykényszer folyamatos nyomásának kitéve, egyenemberesedési követelések tömkelegét sulykolják belé.
Igen, tudom, hosszú távon ‘én nyerek’, hiszen viszi tovább a lenyomatomat… de miért nem lehet könnyedebb, derűsebb, nyitottabb, játszva élőbb… önmaga… gyerek?

Hála órát szeretnék az alaptantervbe.
Heti egy órácskát kezdetben.

Amiken szakképzett hálatanárok segítenének egy roppant egyszerű ‘segédeszköz’, a Szeretet segítségével megmutatni a gyerekeknek az emberi élet működésének lényegét. Hogy nekik könnyebb legyen és szebb és teljesebb és boldogabb. Mert a hálában van ennek megteremtésének kulcsa. S a szeretet visz el hozzá.

Mert először ‘csupán’ szeretni kezdjük azt, amink van. Mindenestül.
Aztán elkezdjük megköszönni. Hálásnak lenni. Mindenével együtt.
Na, és akkor, abban a pillanatban kezdünk el élni.

Hála órát az alaptantervbe!

Hálás lennék érte…

(tótheszter: JELENLÉT)

 

Hála órát az alaptantervbe!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. K

    Nagyon jó ötlet, támogatnám. Főleg, hogy már gyerekkorban elkezdődik az elégedetlenség és a hálátlanság azzal, hogy: még több ajándék kell, de neki olyan van, nekem is olyan kell, nincs elég játékom, még azt is szeretném. Sajnos közvetlen környezetemben látom ezt, és amikor megkapják, sírnak, hogy de nem is ilyet akartak és elhajítják a sarokba, majd azt mondják nincs mivel játszani. Nem elég hálásak azért, amilyük van.
    Olvasok egy könyvet, ami 1992-ben írodott, ez áll benne: “Meggyőződésem, hogy az iskolában a legfőbb tantárgy a gondolkodás mechanizmusa kéne legyen. Mi haszna van a gyerekeknek abból, hogy bemagoltatnak velük egy csomó évszámot. Szerintem ez a szellemi energiák pocsékolása. Ha rajtam állna, én ilyen tantárgyakat vezetnék be az iskolákba: hogyan működik az elme, hogyan bánjunk a pénzünkkel és fektessük azt be, hogy megteremtsük anyagi biztonságunkat, mit kell tennünk, ha jó szülőkké akarunk válni, melyek az egészséges emberi kapcsolatok kritériumai, miként alakíthatjuk ki és őrizhetjük meg önbecsülésünket és önbizalmunkat.” Ezt valaki már 25 éve leírta, még sincs egyik sem oktatva. És, amikor a 7 éves kisgyerektől azt a választ kapom arra a kérdésre, hogy na és hogy tetszik a suli, hogy utálja, akkor összeszorul a gyomrom. Mert utálni fogja a sulit, utána a munkáját és végül az egész életét. Bár még nincs gyerekem, már kezd körvonalazódni bennem (a saját példámon és káromon megtanulva), hogy én mit várok majd el tőle. Legyen abban a legjobb, amit a legjobban szeret, és nem fogom kényszeríteni, hogy mindenből legyen a legjobb, mert ezt képtelenség elvárni és a mai gyerekektől bizony ezt várják el. Emlékszem én is mennyire butának éreztem magam, ha valamelyik tantárgy nem ment, holott másból meg kiemelkedősen jó voltam, de az “nem volt elég”. Ezt kitűnően foglalja össze Albert Einstein egyik gondolata: “Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát”.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.