Igyekszem úgy élni a pillanataimat, hogy minél kevesebb ellenkezésben és minél több együttben, áramlásban legyek. Egyszerű módja az, hogy fogom magam, s laza-derűs szemlélődésbe kezdek, elfogadva mindazt, ami épp van, nem akarva megváltoztatni, nem akarva mást.

Mint például ma reggel… köd… homály, alig látok el pár méterre, fény sehol.
Hát, EZ VAN. 😊
És, ha ez van, akkor ez a legjobb számomra, ami ebben a pillanatban lehetséges, pontosan ennek van most ideje. Nem akarok hát fényt helyette, tisztaságot, nem akarom messzire szalajtani a tekintetemet. Jó ez, de nagyon jó ez így!

Figyelem. Benne vagyok. Teljesen. Teljesség. A MOSTban.

😊