„Embermivoltunk az emberi kapcsolatainkban bontakozik ki. Kapcsolatainkban a legjelentősebb szerepet a párkapcsolataink jelentik. Ezek érintenek minket a legmélyebben, általuk érezzük magunkat a mennyben vagy a pokolban, gyógyulunk vagy sebződünk, szárnyalunk vagy összetörünk.
Bennük nyílik lehetőség a másik tükrében önmagunkra ismerni, szembesülni illúzióinkkal, majd azok sorozatos elvesztésével ráébredni a káprázatok mögötti valóságra. A valóságra, amely a legszárnyalóbb képzeletet is messze felülmúló csoda. A párkapcsolatok esélyt adnak arra, hogy megtaláljuk azt, amit mindannyian egész életünk során keresünk: a boldogságot. Út. Talán a leggyakrabban járt út, de nem az egyetlen. Vannak más utak is a teljességhez. …” (Biegelbauer Pál)

Most annak van ideje, hogy figyeljünk. Mert már láthatjuk. Világosodik. 😊

Hol tartunk? Honnan hová érkeztünk az elmúlt, nem túl egyszerű és könnyű hónapok nyomán?
Figyeljük emberi és párkapcsolatainkat.
Mi változott? Mi változik?
Ki tűnt el mellőlünk? Ki kapcsolódott, kapcsolódik hozzánk?
Vegyük észre, lássuk meg, és így önmagunk változásait kapcsolataink tükrében beazonosíthatjuk. Elismerhetjük. Értékelhetjük.
Szerethetjük.

Pár napja ‘nyitnikéket’ dalolnak a cinkék… hát, akkor nyílhatunk.

Bentről kifelé mozdulhatunk… kapcsolódhatunk.

😀