Figyelem, VÁLTOZÁS: az összes hallgatható frekvenciát a “FREKVENCIÁK” menüpontra kattintva érheted el, illetve közvetlenül ezen a linken -> https://eletrezges.com/

---

 

ELENGEDÉS – 396hz
Megszabadulás a félelmektől, bűntudattól:

---

Tudva, hogy a 396hz az elengedés frekvenciája (vagyis segítségével elengedhetjük mindazt, ami gátol haladásunkban), bizonyára mindenkiben egyértelműen megjelenik a félelem elengedésének igénye. Hiszen annyi mindentől rettegünk, állunk remegő lábakkal, reszketünk, majd’ kiugrik a szívünk, annyira tudunk félni.Mi is az, amitől félünk?
Érdemes ezt közelebbről jó alaposan megtekinteni.
Igazából egyetlen dologtól félünk: az ismeretlentől.

Szoronghatunk persze, feszenghetünk, kényelmetlenül érezhetjük magunkat olyan élethelyzetekben, amikről megtapasztalhattuk, hogy nem éppen kellemesek, de valamiért elkerülhetetlenek, de ez csupán szorongás. (Mint példaul a fogorvos… :) )

A félelem forrása mindig az ismeretlen.

Ahogy például félelmetes önmagunk vállalása. Hiszen annyira megszoktuk, hogy falak mögül kukucskálunk kifelé, szerepeket játszunk, dekára kimérjük kinek, mennyit mutatunk, adunk magunkból.

Igen.
Félelmetes teljes valónkat a világba árasztani. Mert félünk attól, hogy az, akik vagyunk az kevés, nemjó, nem kell majd senkinek. Főleg nem annak, aki számunkra fontos. Ezért aztán szerepeket játszunk, megpróbáljuk olyannak mutatni magunkat, amilyennek – azt hisszük(!) – a másik ember látni akar minket.

Miközben kapcsolódni csupán a másik VALÓjához lehet.

Így hát (bár sokszor roppant félelmetes), értelmét sem látom másnak, mint hogy csupasz magamat adva, mutatva létezzek lehetőleg minden pillanatomban. S akik hozzám így kapcsolódnak, mutatják, hol járok, hol tartok épp utamon, merre, mivel van épp dolgom. Szeretek, és így szeretve VAGYOK. Magammal is pont így…

Félelmeink tehát segítenek, hogy magunkat jobban lássuk, és ezt felvállalva a világ előtt igaz valónkat élhessük. EZ a boldogság forrása.

Sokan kérdezik tőlem nap, mint nap: mi a boldogság, hogyan lehetek boldog?
Hát, így. Azt élve minden pillanatban, szerepek helyett, akik vagyunk. Őszíntén, igazan. És tapasztalatból tudom, hogy mint minden újat, ezt is csak elkezdeni félelmetes, mivel így élni, megélni önmagunkat még ismeretlen számunkra. Olyan, mint fejest ugrani egy sötét verembe.

Dönthetünk úgy, hogy nem lépünk, nem ugrunk, nem mozdulunk, hiszen olyan iszonyatosan félünk. Ám tudnunk kell, hogy a félelem mindig pontosan mutatja a számunkra épp legtökéletesebb irányt.

Vagyis, ha minél jobban rettegünk, annál egyértelműbb, hogy arra van a mi utunk. A félelem felé. Ki a falaink mögül, azok biztonságosnak vélt szorításából. Bele pont a félelmünk kellős közepébe. Az ismeretlenbe, a bizonytalanba.

Félelmet hát nem elengedni jó, nem megszabadulni próbálni tőle, hanem számunkra szélesre tárt ajtóként tekintve rá, minden bátorságunkat összeszedve megindulni irányába.

Ha megtesszük, nagyon fogjuk szeretni magunkat érte.

És így tudnak aztán mások nagyon szeretni minket.

😊