Mese a Hitről

Arkhanának hívnak. Nem tudom, kitől kaptam a nevem. Talán nem is kaptam. Egyszerűen csak van. Mint én. Egyek vagyunk.

Korom is van. Legalábbis e földi életem meghatározottságában. Korom. Vagyis inkább egy évről évre változó számom. Na, az a szám biztosan nem én vagyok. Az csak a statisztikákhoz szükséges adat. Merthogy mindenkinek van itt ilyenje. És teljesen félrevezető, ha támpontnak használjuk életünk során, vagy bármilyen következtetést akarunk levonni belőle utunk hepe-hupáit járva.

Testem is van.

Állítólag csini. Fiatalos. Olyan kis egyedi. Édes. Kedves.
Helyes arc, szép szem, magával ragadó mosoly, szőkésbarna, önnön útját járó, megzabolázhatatlan haj, kellemesen izmos, arányos női idomok.
(Most, hogy leírtam mindezt, kezdem megszeretni. 😀)

Óraidőben megfoghatatlan, mióta ismerem Nadalfot. Mindig óta és soha óta. Talán ez így egyértelmű, de nem is fontos.

A lényeg, hogy ahogy én magam mindig voltam és mindig leszek, mert vagyok, úgy Nadalf is. Neked, nekem, mindenkinek, mindennek, mindenben, mindenkiben.
Vagyis Nadalf is én vagyok. És te. És a kő, a virág, ez a billentyűzet, aminek segítségével épp szavak kreálódnak… minden. Vagyok.

Szólítsuk első találkozásnak azt az eseményt, amiről ez a történet szól.
Mivel dimenziók, jelen, múlt, jövő síkjai egyszerre kavarognak egy-egy pillanatunkban, ezért nehéz volna megítélni a valóságtartalmát. Mármint annak, hogy az első.
Találkozás.
Azt hiszem, ennyi benne a valóság. Bár, ki tudja… talán ennyi sem.

Az úgy nevezett első találkozásunkat már jóval megelőzték a köztünk zajló kommunikáció különböző fajtái. Például Nadalf hangja a kezdetek óta folyamatosan velem van. (Hogy mik azok a kezdetek? Hát, ezt szerintem most hagyjuk…😊)
A hangja.
Érdekes, szokatlan, ugyanakkor ősidőkből ismert, bennem is lakó, belőlem is megszólaló, zavarba ejtően egyértelmű Nadalf-hang. Nincs több ilyen. Háromszólamú férfihang egy időben, finom, könnyed, mégis férfias, összhang, és mégis mellé-alázengés, határozott, nyugodt, csendes. A kacagása pedig három szólamban csilingel, döcög, táncol. Leírhatatlan. Varázslatos. Ahányszor meghallom, még ma is tátva marad a szám.

Azt, hogy Nadalf a neve, akkor tudtam meg. Az első találkozásunkkor mondta el.
Gyerekkoromban azt hittem, Jézus, mert mindenképpen formát akartam neki adni, s törekvéseimnek köszönhetően rá hasonlított, legalábbis nyolc-tíz éves koromig olybá tűnt nekem. Addig Jézusnak is szólítottam. Ő pedig soha nem mondta, hogy nem kellene. Hagyott benne a tévedésemben, jól tette, most már tudom.
Minden este, elalvás előtt ima formájában hozzá fordultam. Már amennyiben imának lehet azt nevezni a megszokott jelentését nézve, amit én műveltem gyerekként. De műveltem. (Persze, titkosban.) Ateista család sarjaként felnőve honnan tudhattam volna, hogyan is kell ezt szakszerűen csinálni. Talán, épp ez volt az én hatalmas szerencsém hitem világának alakulásában. “Szerencsém”.

Körülbelül így műveltem, összeszorított tenyerekkel, ahogy azt láttam másoktól, képeken, tévében, nem térdeltem, az kényelmetlen, lazán, ágyban, párnák közt, ahogy azóta is időzöm “meditálás” közben:

“Szia, Jézus, kérlekkérlekkérlek, lécciléccilécci, segíts kérlekléccikérlek nekem, mert azt sem tudom, hol áll a fejem, mit tegyek…” – így szokott rendszerint kezdődni, és – “… jaj, Jézus, olyan egyedül érzem magam ebben a világban, még jó, hogy te vagy nekem…” – így pedig végződni.

Vagyis szinte minden egyes nap sikerült megállapítanom, hogy jujjdeegyedülvagyok, és mégsem. Hmmm… ezt azért jó nehéz volt felfognom és megértenem, elég sokáig szenvedtem az egyedüllét és különállóság gerjesztette hiányérzetből fakadó önsajnálatomban.

Tíz éves korom körül, már nem emlékszem, miért, de esélyesen megérzéseim által vezetve elbizonytalanodtam nevét illetően. Ezt abból tudom, hogy onnantól kezdve így indítottam a beszélgetésünket: “Szia, Jézus vagy ki vagy,…”
Aztán pár év múlva Univerzumnak szólítottam, majd jött a “Helló, Isten” időszak, “Jézus, Isten, Univerzum”, “Isten, Angyalok, Mesterek”, “bárki és mindenki, aki nekem bármit” korszak, amíg végül jól összezavarodtam, és már végképp nem tudtam, ki az, aki már éber állapotomban is hallatja hangját.

Na, ő pedig akkor árulta el, pont akkor, amikor feladtam a tudni akarást, és már nem számított, mi a neve.

“Nadalf vagyok.” – mondta azon a bizonyos Nadalf-hangján. Nekem.
És akkor már ott ücsörögtem a házában. Házának egyetlen szobájában. Egyetlen szobájában lévő egyetlen bútordarab, a hatalmas, félrönk asztal tetején.
Miközben ő velem szemben lazán levitált.
Rendszerint mi így beszélgetünk.
Szavak nélkül, szavakkal.
Hang nélkül, hangokkal.

Így árulta el, mosolyogva, beleeresztve szavai tartalmát meglepett bambaságomba:

Nem tudtad? … egyszerű… Én Te Vagyok.

Na, ja. Igen. Azóta tudom. Értem is.

Akkor megyek hozzá, amikor akarok. Nincs olyan, hogy nem mehetek, mert más dolga van épp, vagy hasonlók. Bármikor beléphetek, kopogás nélkül (bár, mindig kopogok, udvariasságra nevelődtem), és mindig ugyanúgy, örömmel és szeretettel, derűvel és csillogó, kíváncsi, érdeklődő tekintetével áll vagy ül vagy lebeg előttem, vagy ha úgy tartja kedve, akkor megölel. Ő így fogad engem.

Egyszer kipróbáltam, hogy reagál, ha egy ugyanazon napon kábé harmincszor toppanok be hozzá. Volt, hogy csak beléptem-kiléptem, és figyeltem a hatást. Hát, elképesztő volt. Mindig ugyanazzal a felemelő, szerető, felémforduló, létezésemnek szóló örömmel üdvözölt, és abszolút nem nézett hülyének a jövés-menéseim miatt.
Mert lát engem. Igazából. És látja, akkor is látta, hogy csupán tanulok. Látni. Magamat. Végre.

Nadalf…
Szeret.
Igazán.
Valóságosan.
Engem.
Én…

Így ismertem meg. Nadalfot. Magomat. A hitet.
Magamat megszeretve másokat szeretni, bízni, valóságosnak lenni, hinni, hogy világom belőlem fakad, általam teremtődik… teremtő… energia.
Rezgés… varázs-világ… amiben minden értem van.
Hogy aztán jól másoknak adhassam.

Nadalfot.

😀

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s