A Változás MOST nem kérdez

Ahogy látom, sokunk számára nehéz ez a mostani időszak.

…visszapillantó tükrök, színes-tarka káosz, zavarodott kavarodás, rendet előző felfordulás… VAN.

A Változás mintha most nem kérdezne minket… nem kéri ki véleményünket, nem érdekli, mit szólunk hozzá, akarjuk-e egyáltalán, csupán itt van, teszi dolgát, ha akarjuk, ha nem.
Ennek, persze, akár örülhetünk is, hiszen értünk van, még ha nehéz próbák, feladatok sorát is hozza magával a folyamat, még ha számos látszólagos veszteség is ér minket ezekben a hetekben, a mélyünkben pontosan érezhetjük azt a megmagyarázhatatlan örömöt, hogy kimondhatatlanul jól van, ami van.

Érezhetjük… ha csendben tudunk picit maradni.

Csend, éberség, figyelem, áramlás, semmiség… MOST… a Változásért.

A Változás MOST nem kérdez… és mivel mindig most van, hát, láthatjuk, igazából mi vagyunk azok, akik azt hisszük, tennünk kell valamit, csinálni, ha mást nem, jól megfejteni, vagy megérteni a miértjét. Ez pedig bénultsághoz, szenvedéshez, küszködéshez, kudarcérzethez vezethet, de leginkább ahhoz, hogy elszalasztjuk a csodáját.
Ellenkezhetünk, perlekedhetünk a sorssal, akarhatunk mást, elkerülni, megkerülni, átugrani, jobban csinálni… de mennyivel könnyebb, ha keblünkre öleljük, együtt táncolunk vele, ha belesimulva képessé válunk az együttműködésre a Változással.
Az együttműködés pedig nem más, mint csend, éberség, figyelem, áramlás, semmiség… MOST.

A Változás valami ismeretlent, ÚJat jelent.
Mindig.
Fejünkben, elménkben a gondolataink, vélekedéseink pedig mind-mind múltunkból táplálkoznak, a már ismertre támaszkodnak, azt veszik alapul.
Semmi új nem születhet hát általuk, csak visszakényszerítés a megszokottba, a már idejét múltba, a már nem működőbe, a már nem minket, a teljességünket szolgálóba.

Az ilyen, a mostanihoz hasonló erőteljes változást mutató időszakokba érdemes ezért kicsit másképp beleállni, mint ahogy eddig bármikor tettük. Minél több újat, újítást, vagyis kreativitást vinni a pillanatainkba. Hogy kimozdulhassunk megrekedettségünkből, s léphessük az újat.
Ezek lehetnek nagyon egyszerű dolgok, mint például másik lábbal kelni reggel, más útvonalon indulni dolgozni, jobb kéz helyett most bal kézbe fogni a poharat ivás közben, jóga helyett például most zumbát választani… bármit, másképpen… ezzel kiszakadhatunk a megszokottból, összezavarhatjuk a régibe visszaterelni igyekvő elménket, megtörhetjük automatikus működéseinket, s így teret nyithatunk az újnak, ismeretlennek.

Ahhoz, hogy ezt a másképpent meg tudjuk valósítani, roppant figyelemre, éberségre van szükségünk minden egyes pillanatunkban. Hiszen ugyanúgy működik ez is, mint egy rossz szokás letétele. Kitartást, odafigyelést, tudatosságot igényel.
De megéri… mert viharosan kavargó gondolataink így szép lassan elsimulnak, eltűnnek.

Fehérfényű, nyugalmas, tiszta Csend lép helyébe… üresség… semmiség.

És ebben életrekelhet minden, amiért ez a megszokottunkat ijesztően felforgató, feldúló Változás érkezett.
Ebben a csendben hallhatjuk a zenét, érezhetjük megnyugtató simogatását, megtelünk megmagyarázhatatlan örömmel, és pontos tudással, hogy bár még nem láthatjuk, hová, merre visz, de a Változás egyértelműen értünk való.

Így aztán befogadjuk, megengedjük az eddig ismeretlent, a bármilehetségest, nem avatkozunk, okoskodunk már bele, hagyjuk magától megtörténni, miközben látjuk, felismerjük, megéljük csodáit, varázslatát.

Csend, éberség, figyelem, áramlás, semmiség… MOST… a Változásért.

Ami, persze, állandó… ITT VAN… figyeld… a ki- és belégzés közötti apró résben… TELJESSÉG.

:)

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s