Tudatosan jelent élve

Ahogy legutóbb beszéltem már róla, különleges időszakot élünk (minden pillanatunkban :-) ), amikor nagyon fontos, elengedhetetlenül, hogy ne akarjuk irányítani, kontrollálni, kezünkben tartani mindazt, ami bennünk és körülöttünk zajlik. De ez nem azt jelenti, hogy sodródom az árral, hányaveti módon nem törődöm semmmivel, lesz, ami lesz, ahogy esik, úgy puffan… Épp az ellenkezője.

Teljes figyelemmel, nyitottsággal, éberséggel vagyok benne a pillanatomban. Vagyis tudatosan élem meg az érzéseimet, az éppen érkező ilyen-olyan kihívásokat, eseményeket, történéseket. Semmit nem akarok elkerülni, akaratommal befolyásolni, alakítani, megváltoztatni, átírni, viszont mindannak, ami épp meghatározza egy-egy pillanatomat, órámat, napomat, tökéletesen a tudatában vagyok. Vagyis rálátok, tisztán, igazan… felfedi magát előttem a valóságom. Megélem azt.
Ennek köszönhetően pedig módomban áll a pillanatból valóságosan cselekedni, hiszen így tudatosan megélt, egyértelmű valóságomból teszem ezt.

Amit még én fontosnak érzek ebben, gyakorlom, és tapasztalom:
Ha tudatosan vagyunk jelen életünkben, akkor nagyon pontosan mutatják meg számunkra az irányunkat az érzéseink. Egyszerű dolgunk van, hiszen ezeket figyelve lazán, könnyedebb lépésekkel haladhatunk, szinte finoman terelve vagyunk.
Csak figyeljük, mit súg belsőnk. Ha meleg, szívcsakra tájéki érzés jön egy kérdésünkre válaszul, akkor tudhatjuk: ez jó nekünk. Jó irány. Ha gyomrunkban feszülés, nyomás, akkor próbáljunk valami más megoldást találni.

Tudatosságról, jelen megéléséről sokat beszéltem, beszélek, mert boldogságunk kulcsa ebben rejlik. Igyekszem a hogyant is átadni azoknak, akikkel hosszabb-rövidebb útszakaszokon valamilyen formában együtt haladunk.
Most megosztom Osho sorait a tudatosságról, hátha épp ez hoz tiszta megértéseket:

Éber figyelem, a meditáció lelke (Osho – Mi a meditáció)

A meditáció kaland, az emberi elme legmerészebb vállalkozása. Amikor meditálsz, egyszerűen csak vagy, nem csinálsz semmit – nincs cselekvés, nincs gondolat, nincsenek emóciók. Egyszerűen csak vagy, és ez nem más, mint színtiszta öröm. De honnan ez az öröm, amikor pedig semmit sem csinálsz? Sehonnan, vagyis inkább mindenhon­nan. Semmi kívülálló dolog nem okozza, hiszen a lét anyaga maga: öröm.

Amikor egyáltalán nem csinálsz semmit – sem fizikai, sem szel­lemi, sem más értelemben -, amikor minden cselekvés szünetel, és te egyszerűen csak vagy, csak létezel: ez a meditáció. Ezt nem lehet csinál­ni, ezt nem lehet gyakorolni: ez vagy jön belülről, vagy nem.

Ha bármikor időt tudsz szakítani arra, hogy csak légy – hagyj fel minden tevékenységgel. A gondolkodás is egyfajta tevékenység, a koncentráció is egyfajta tevékenység és az elmélkedés is az. Ha csak egy pilla­natig nem csinálsz semmit, hanem csak a középpontodban vagy teljesen ellazultan, ez már meditáció. És ha egyszer már tudod a nyitját, akkor addig maradsz így, ameddig csak akarsz. Végül a napnak akár mind a huszonnégy óráját ebben az állapot­ ban töltheted.
Ha egyszer kitapasztaltad, miként őrizheted meg lényed nyugalmát, akkor lassan elkezdhetsz cselekedni – ügyelve közben arra, hogy semmi se zökkentse ki lényedet ebből az állapotból. Ez a meditáció második része. Először megtanulsz csak lenni, azután megpróbálkozol apró teen­dőkkel: felmosni a padlót, lezuhanyoz­ni úgy, hogy közben végig a közép­pontodban maradsz. Később majd bonyolultabb dolgokat is csinálhatsz. Például én beszélek hozzád, de medi­tációm eközben zavartalan. Tovább beszélek, ám lényem középpontja még csak meg se rezzen: csönd és béke honol legbelül.

Tehát a meditáció nem zárja ki a cse­lekvést. Nem arról szól, hogy kivonulsz a pusztába. A meditációval új életforma jár: egyenesen a ciklon közepébe kerülsz. Életed tovább zaj­lik, méghozzá sokkal intenzívebben – több örömmel, több fénnyel, na­gyobb éleslátással, nagyobb alkotó kedvvel. Mégis elfogulatlan leszel; megfigyelő aki a hegytetőről szemléli az alant zajló történéseket.

Nem cselekvő vagy, hanem szemlélő. Ebben rejlik a meditáció titka: hogy szemlélővé válsz.
A cselekvés a maga szintjén gondta­lanul zajlik tovább: fát aprítasz, vizet húzol a kútból. Egyszerűbb és bonyo­lultabb dolgokat egyaránt csinálhatsz. Csak egyvalamit nem szabad tenned: nem zökkenhetsz ki a középpontod­ból.
A tudatosság, az éber figyelem telje­sen zavartalan kell hogy maradjon.

A zsidó vallásnak van egy lázadó misztikus iskolája, amit úgy hív­nak: hászidizmus. Alapítója, Baal Shem, rendkívüli ember volt. Estefelé lement a folyóhoz, és késő éjjel tért vissza. Ez volt a szokása, mivel a folyó partján éjszakánként nagy volt a nyu­galom és a csend. Ő ott üldögélt tel­jes tétlenségben, és figyelte önmagát, figyelte azt, aki figyel. Éjjelente útban hazafelé rendszeresen elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt, amit őrszem vigyázott.
A kapuban álló őrnek egy idő után feltűnt, hogy Baal Shem éjszakáról éjszakára mindig ugyanakkor jár erre. Egyik ilyen alkalommal az őr odalépett hozzá, és megszólította:
– Bocsáss meg, hogy zavarlak, de nem tudom tovább magamban tartani a kíváncsiságom. Napok óta te jársz a fejemben. Mondd, mivel foglalkozol? Miért jársz esténként a folyóhoz? Többször is követtelek, de nem let­tem okosabb; ott üldögélsz órákig a
parton, majd az éjszaka közepén visszatérsz.
– Tudom, hogy többször is követtél, mert az éjszaka oly csöndes, hogy hal­lani a lépések zaját. És tudom, hogy nap mint nap a kapu mögül lesel. De nem csak te vagy ám kíváncsi énrám, én ugyanúgy kíváncsi vagyok terád. Mondd, te mit csinálsz itt?
– Hogy én mit csinálok? Egyszerű őrszem vagyok – felelte az őr.
– Istenem! – kiáltott föl Baal Shem. – Te megadtad a kulcsszót. Az én dol­gom is ez volna.
– Nem értem – nézett rá az őr kérdőn. – Ha te is őrszem volnál, akkor valamelyik házat vagy palotát kéne figyelned. Te mit figyelsz, amint ott üldögélsz a homokban?
– Van azért egy kis különbség – ma­gyarázta Baal Shem. – Te azt figyeled, nem próbál-e valaki kívülről behatolni a palotába. Én viszont egyszerűen ezt a megfigyelőt tartom szemmel. Hogy ki is ez a megfigyelő? Az én dolgom abból áll, hogy önmagamat figyelem.
– Furcsa egy hivatás – mondta az őrszem. – És mondd, kitől kapsz ezért fizetést?
– Ez akkora boldogság, akkora öröm, oly nagy kegy számomra. Így is busásan megtérül a fáradozásom. Csak egyetlen pillanat, és a világ min­den kincsét silány szemétnek látom ehhez képest.
– Különös – vakargatta fejét az őrszem. – Egész életemben figyeltem. Mégsem volt soha ilyen csodás élményben részem. Holnap éjjel veled tartok. Tanulni szeretnék tőled. Figyelni már tudok; úgy tűnik, csak az irányon kell változtatnom: te másik irányba figyelsz.

Egyetlen lépés választ el: másik irány­ba kell tekintened, más dimenzióban kell gondolkodnod. Vagy kifelé fi­gyelsz – vagy becsukod a szemed, és teljes tudatossággal a középpont felé fordulsz. Akkor elnyered a tudást, hi­szen te magad vagy a tudó – te egy tiszta tudat vagy. Mindig is ott volt a figyelem, csak ezer és egy irányba for­gácsoltad szét. Vond vissza figyel­medet a külvilágról; irányítsd befelé, önmagadba, és máris hazaértél.

A meditáció lényege, lelke, hogy megtanulsz figyelni.

A varjú károg… s te fülelsz. Ez két dolog: objektum és szubjektum. De nem látod a megfigyelőt, aki egyszer­re érzékeli a kettőt? Itt a varjú, itt van aki hallgatja, és van még valaki, aki mindkettőt figyeli. Az egész pofon egyszerű.
Nézel egy fát: ott vagy te és ott van a fa is. De mondd csak, nem veszel észre még valamit? Azt, ahogy a fát nézed, és valaki benned figyeli, amint a fát nézed.

A figyelem meditáció. Mindegy, hogy mit figyelsz. Nézheted a fákat, nézheted a folyót, nézheted a felhőket, nézheted a játszó gyere­keket. A figyelem meditáció. Nem az számít, hogy mit nézel; nem a figyelem tárgya számít.

Maga a tény, hogy figyelsz, hogy tudatos és éber vagy – ez a meditáció.

Ne feledd: a meditáció tudatosságot jelent. Bármit teszel is tudatosan, az meditáció. Nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem azon, hogy miként cselekszel. A séta lehet meditáció, ha éberen sétálsz. Az ülés lehet meditáció, ha éberen ülsz. A madarak trillájának hallgatása lehet meditáció, ha tuda­tosan hallgatod. Elméd belső hang­jainak figyelése lehet meditáció, ha közben éber és tudatos maradsz. A lényeg az, hogy ne légy alvajáró. Akkor bármit is csinálsz, az meditáció.

A tudatosság útján tett első lépés, hogy éberen figyeled a tested. Apránként minden mozdulatról, a legkisebb mozgásról is tudni fogsz. S ahogy egyre tudatosabbá válsz, csoda történik: dolgok, amiket azelőtt tet­tél, egyszerűen eltűnnek. A tested lazább lesz, működése összehangol­tabb. Mélységes csönd tölti el még a testedet is. Lágy muzsika vibrál a sejtjeidben.

A második lépés, hogy tudatossá válsz a gondolataidra. Ugyanaz a teendő a gondolatokkal. Ezek nem olyan kézzelfoghatók, mint a test, és persze veszélyesebbek is. S ha tudatossá váltál a gondolataidra, csodálkozni fogsz azon, ami legbelül zajlik. Ha sorra lejegyzed a belső történéseket, nagyon meg fogsz lepődni. El sem hiszed majd, hogy ez történik veled. Aztán, ha tíz perc múlva elolvasod, amit írtál, úgy fogod találni, hogy elméd teljesen elborult. Mivel nem vagyunk tudatosak, ez az egész őrület a felszín alatt munkál. Kihat mindar­ra, amit teszel, kihat mindarra, amit nem teszel; kihat mindenre. Végered­ményben az egész életedet meghatá­rozza. Úgyhogy ezzel az őrülettel kell valamit csinálni. És a tudatosságban az a csodálatos, hogy fölösleges bár­mit is tenned azonkívül, hogy tuda­tossá válsz.

Azzal, hogy éberen figyeled, máris változik a dolog. Lassacskán eltűnik belőled az őrült, a gondolatok egy bizonyos alakzatba rendeződnek – már nem olyan zavarosak, már-már összefüggő egészet alkotnak. És aztán még inkább elmélyül a belső csend. S amint tested és elméd lecsendesedik, észreveszed, hogy ezek működése is összehangolt. Híd köti össze őket. Már nem különböző irányba futnak, nem más-más ló hátán ülnek. Első ízben jön létre összhang a test és az elme között, és ez az összhang nagy­ban elősegíti a harmadik lépés megtételét; azt, hogy tudatossá válj az érzéseidre, az érzelmeidre és a hangu­lataidra.

Ez a legfinomabb réteg s egyúttal a legproblémásabb is, de ha képes vagy tudatosan viszonyulni a gondola­tokhoz, akkor ez csak egy újabb lépés. Egy fokkal nagyobb tudatossággal kezded nyomon követni hangulatai­dat, érzéseidet és érzelmeidet. Ha pedig egyszer tudatába kerülsz ennek a háromnak, akkor ezek egyetlen jelenséggé olvadnak össze. És miután a háromból egy lett – tökéletesen együttműködik, dallama együtt lük­tet: egyetlen zenekarrá vált -, következik a negyedik lépés. De ez már tőled független. Önmagától megy végbe. Ajándék. Azok jutalma, akik végigcsinálták az előző három lépést.

A negyedik lépés a végső tudatosság, amely fölébreszt. Az ember tudatossá válik a saját tudatosságára. Így lesz valakiből buddha, felébredett, megvilágosodott. És csak az ébredés után ismerheti meg az ember az üdvösséget. A test élvez, az elme boldog, a szív örül; a három együtt üdvözül; ez az üdvösség a keresés célja, a szannyász célja – a tudatosság pedig a hozzá vezető út.

A lényeg az, hogy éber maradsz, hogy figyelmed nem lankad, hogy egyre csak figyelsz és figyelsz és figyelsz. És amint egyre rendület­lenebb, állhatatosabb és kitartóbb vagy a figyelésben, szép lassan végbe­ megy az átalakulás. A dolgok, melyeket eddig figyeltél, eltűnnek. Első ízben történik meg, hogy magá­ból a megfigyelőből megfigyelt lesz. Hazaérkeztél.

 

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.