Mivel ismét egy amolyan ’emelkedős’ napunk volt, van – ahogy saját tapasztalataim és mások velem megosztott tapasztalatai alapján mondhatom, egyre gyakrabban, főleg az elmúlt év során jellemzően -, és egy ideje úgy érzem, fontossá vált beszélnem erről a fura, szavakat sem igazán találok rá, talán eseményről?, állapotról?, jelenségről?, a mai napot erre épp megfelelőnek vélem.

Igazából, ha ugyanúgy tekintünk rá, mint az időjárás ilyen-olyan hatásaira, ha talán kicsit természetesebb módon viszonyulunk hozzá, nem valami ‘ufo’ hatásként tartjuk számon, vagyis meglátjuk, megértjük és elfogadjuk létét, akkor máris könnyebben vesszük a néha egészen kellemetlen, kényelmetlen ‘mellékhatásait’.

Másik oldalról megközelítve, ha tudjuk, mik ezek az érezhető hatások, akkor talán örömmel, könnyedebb, természetesebb módon fogadjuk a rezgésszint váratlan, erőteljes emelkedését, hiszen már felismerjük, és azt is tudjuk, hogy akár hasznunkra is fordíthatjuk, hiszen értünk van. Még akkor is, ha nem igazán értjük miértjét és hogyanját. Én azt gondolom, hogy hirtelen rezgésemelkedés mindig volt és mindig lesz, csak mivel egyre többen válunk nyitottá az anyagi világban való létezés mellett egyéb lehetséges energiák fogadására, ezért egyre többeket érint ez a fajta változás és annak következményei.

Hogy kire milyen erőteljesen hatnak ezek a különleges energiák, az az egyéni érzékenységünktől függ, mint ahogyan az időjárási frontok sem azonosan hatnak mindannyiunkra. Akik esetleg épp ezen írás olvasása közben döbbennek rá, hogy elég rendesen érzékelik, tapasztalják, élik meg a leírtakat, azoknak mindenképpen javaslom, hogy kicsit nézzenek utána, mire, miben is tudnák hasznosítani nagy fokú érzékenységüket. (Ha kérdésed van mindezzel kapcsolatban, bátran írj privát emailt nekem – totheszter8@gmail.com -, ha tudok, szívesen segítek tisztábban látni önmagadat e területen belül.)

Szóval, a ‘mellékhatások’:

1. A legáltalánosabb, ezért első helyen említem, az a kezdődő influenzához hasonlatos érzés. Borzongás, remegés, hideg kéz, izületek, testrészek kisebb-nagyobb fájdalma.

Ami segít abban, hogy el tudjuk határolni az influenzától, az az a különbség, hogy a borzongás és finom remegés nem hidegrázás formájában jelentkezik, hanem mintha belül, bennünk hűlne csak le a levegő, vagyis nem kívülről fázunk, nem kívánunk több dunyhát magunkra rántani, csupán olyan, mintha elkezdenénk belülről kihűlni. :) Nem nagyon tudom jobban leírni az érzést, de ha figyelmesek vagyunk, akkor abszolút könnyen felismerhető. Nem jár vele hidegrázás, még libabőr sem, belül azonban fura remegős, zsizsegős, hideg érzés igen, mintha fejünk búbjától a lábunk ujjáig minden sejtünk (belül!) rezegne.

Azért fontos, hogy felismerjük, és ne gondoljuk influenzának, mert ha tudjuk mi ez, akkor egyszerűen csak megállapítjuk, hogy hurrá, rezgésemelkedés mármegint, s így elkerüljük, hogy influenzától rettegő gondolatainkkal teremtsünk magunknak egy helyes kis betegséget. Ismét az időjárási front hatásait hozva példának: nem csinálunk nagy ügyet egy migrénes fejfájásból, bár megszenvedjük, mert tudjuk, hogy mitől van.

2. A szintén influenzához hasonlatos izületi fájdalmak abban különböznek, és ezáltal felismerhető, hogy itt most másról van szó, hogy míg az influenza esetében minden porcikánk, még a bőrünk is fáj, hirtelen rezgésemelkedésnél ‘csupán’ itt-ott felbukkanó, egy-egy pontra vagy testrészre koncentrálódó, belénk hasító, szúró vándor-fájdalmak jellemzőek.

3. Van még ez a ‘nem vagyok egészen magamnál’ érzés. Az angol ‘dizzy’ szó jut mindig eszembe ilyenkor – nem kábaság, nem részegséghez hasonlatos, de mégis, mintha nem lenne az ember ilyenkor teljesen józan. Kicsit szédelgős, kicsit nem igazán egyszerű koncentráció, kicsit olyan ‘elszállós’ jó érzés, már amennyiben nem pont fókuszálást, összpontosítást igénylő elme feladatot kell végeznünk.

Nagyszerűen használható viszont arra ez az állapot, s általában ezek a napok, hogy megérzéseinkre hagyatkozva a lehető legjobb döntéseket hozzuk meg, még akkor is, ha épp egyáltalán nem tűnnek azok racionális megoldásoknak.

4. Émelygés… talán épp az előzőek miatt. Ki tudja. :) Van, lehet. :)

5. Szív erőteljes be-bedobbanásai. (nincs semmi baj… :) )

6. A megelőző napokban váratlanul jelentkező homályos látást, romló látást tapasztalhatunk, ami akár még ijesztő is lehet, ha nagyobb mértékben jelentkezik. Már ez is mutatja, mi várható, s hogy időszerű befelé nézni, magunkban körülnézni ilyenkor.

Remek napok ezek például csendes meditációra, relaxálásra, összebújós beszélgetésre, természetben időtöltésre, zene hallgatásra, művészi alkotásra.

A megelőző napok látás romlása után azonban hirtelen a tisztábbnál is tisztább látást tapasztalhatunk, olyan, mint amikor az állott, poros Budapesten végigsöpör a viharos szél, s csillogó, tisztán ragyogó, újszínű, éles kontúrú város kél nyomában, aminek látványában dobogó szívvel örvendezünk.

Biztosan vannak még további ‘mellékhatások’, nekem most ezek jutottak eszembe, mint kiemelkedőek, de örülök, ha saját tapasztalataitokat megosztjátok itt, a hozzászólásoknál.

Ezúton kívánok mindenkinek tartalmasan, derűsen rezegős napokat!
:)