Főleg mi, nők vagyunk nagy mesterek ábrándozásban, álmodozásban, akár egy életen át arról, hogy majd egyszercsak fehér paripán megérkezik, vagy hintóval megáll előttünk az Igazi, A Férfi, A Társ, na és akkor aztán lesz mennyei boldogság végre.

És várjuk, és keressük, és kutatjuk, és csalódunk és sokáig és sokszor.
És lehet, hogy nem csak mi, nők.
És vannak, akik azt vallják, nincs olyan, hogy Igazi.
És hintó sincs. És fehér sincs, és ló sincs.
És vannak, akik úgy gondolják, épp ezért fölösleges várni, keresni, kutatni is.

Én ezt az Igazi-témát hogyan látom, érzem?… ezen merengek, s most jól meg is osztom itt, ami nekem erről, bennem.
Hogy hát… bizony… bizonyvan Igazi. :)

VAN.

Épp ezért nem kell keresni, kutatni, sőt, várni sem kell.
Csupán egy laza fókuszváltással észrevenni, hogy az Igazi nem kívülről érkezik, hanem itt van, most van, bennem van.

Én. Vagyok. Igaz. Nő. – IGAZI.

S ha ezt élem, aki én-igaznő, akkor, mintegy mellékesen, ehhez épp az az én-igazférfi kapcsolódhat, akivel így már együtt is megélhetjük azt a mennyeiboldogságot, amit addig magamban.
Ez pedig nem más, minthogy azt élhetem, élem, minden pillanatomban, aki-ami vagyok.

Igazinak lenni… EZ a boldogság. Ennyi.

Való-kapcsolódásokban. Őszintén, tisztán.
Szeretet. Van.
Csupán.

Nincs szerepjáték, nincs jelmez, nincs politizálás, manipulálás, nincsenek falak, bezárkózás, kizárás, ítélkezés, bírálás, elvárás, birtoklás.

Pőrén, csupaszon.
Szabadon. Engedve.
A pillanatban benne.
Igazi vagyok.
Adom. Teljesen. Így.
És ettől végtelenül könnyűvé válik, tisztává, egyszerűvé, egyértelművé… mennyeivé… boldogsággá.

Szeretet-szabadságban.

Nincs más dolgom, mint Igaz Magamat szeretni, élni, mutatni, adni, odaadni, megosztani, azt, ami vagyok, úgy, ahogy vagyok… így ÚT… valódi, igaz kapcsolódásokhoz.

Eképpen Igazi a Lét.
Először belül, aztán kívül is.
Így… lehet.
VAN.
Igaz.
Igazi.
Társ.
:)

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/