A kutya, a szög és a mozdulás valósága

Egy számomra nagy kedvenc székely történetet osztok most jól meg itt… 

Elmegy a székely férfi a barátjához vendégségbe.
Ücsörögnek az asztalnál, iszogatnak, beszélgetnek.
A kandalló előtt a földön egy hatalmas kutya fekszik elnyúlva, s időről időre keservesen felvonyít.
Egy darabig döbbenten figyeli a vendég, aztán már nem bírja tovább, megkérdezi a gazdát:

– Hát, mér’ vonyít ez a kutya ilyen fájdalmasan?
– Mer’ szögbe feküdt. – feleli a barát.
– És mér’ nem száll le róla?
– Mer’ még nem fáj eléggé…

Hát… igen… ilyen egyszerű ez… :) … ha már eléggé fáj, bizony, leszállunk arról a fránya szögről ízibe, s talán visszatekintve nem is értjük, miért nem tettük meg előbb.
?
Merthogy nem tehettük… dolgunk volt még ott, megmaradni benne.
A megértésig. A felismerésig.
Mert bár időről időre fel-felvonyítottunk fájdalmunkban, nem láttuk a szöget.

Vagyis, nem tudtuk, hogy egy apró arrébb mozdulás könnyedén megszüntethetné a szenvedésünket.
Tehát a fájdalom lett az, ami segítségként érkezve mozdított, kimozdított… először csak finoman mutatva a lépés lehetőségét, majd az ‘eléggéfáj’ állapotában már hirtelen, drasztikusan kényszerítve felszökellésre.

És hogy mikor fáj eléggé?

Kinek, mikor… változó.
De épp akkor, pontosan akkor, amikor számunkra abszolút tökéletesen megfelelően fáj már ahhoz, hogy pikk-pakk lepattanhassunk róla. És, bár az eléggé mértékét és ugrásunk idejét látszólag mi határozzuk meg, valójában azonban a megértésünk teszi egyértelműen megfelelővé a pillanatot a mozdulásunkhoz.

A felismerés pillanata.

Annak az egyszerű ténynek a felismerése, hogy én bizony itt szögbe feküdtem.
Én voltam az, aki belefeküdtem.
És én vagyok az, aki leszállhatok róla.

És ekkor már bármikor, könnyedén… én sem kellek hozzá, mert magától megtörténik… mert nincs szög… nem is volt soha… csupán egy kifogás a bénultságomra… illúzió – a mozdulás valóságáért.

:)

(Rozsdás kuttyunk nem feküdt szögbe, épp nem vonyít, nem fáj semmije, csupán illusztráció itt és most :) )

20131106-235954.jpg

A kutya, a szög és a mozdulás valósága” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Kérés – tóth eszter

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s