Mesterem a Gyermekem

Ő tanított meg mindenre, amit egyszer már jól tudtam, majd simán elfeledtem… : )

Legjobban azt köszöntem neki, amikor ezer nyúzó kérdését hallgatva és megválaszolva, leguggolva mellé, felfogva és átérezve a rengeteg miért miértjét, szeme tiszta tükrébe tekintve végre tovatűnhetett évekig tartó vakságom, s általa tágra kinyitva rég bezárt gyermeklelkem, naiv kíváncsisággal csodálkozhattam újra a világra, világba, s leesett állammal, bámulatos varázslat kellős közepiben találtam magunkat. Ő pedig, látva ájult döbbenetemet rám nézett, kedvesen megveregette a vállamat, s tekintetéből kiolvasni véltem az üzenetet: „Hát, végre megértetted!”

Felocsúdva aztán, ölembe kapva Mesteremet, szaladtam a széllel s magunkkal, nem bírva betelni az érzetekkel – látvánnyal, hangokkal, színekkel, szagokkal -, minél többet bekebelezni akartam a csodából, kicsit félelemtől reszketve, mi lesz, ha tovaillan tőlem következő reggelemre.

Kéz a kézben vándoroltunk mesénkben, egyik zsebemben gyűltek egyre az ő kincsei: apró, kissé sáros ágacska, megszáradt, legyezőnek való gesztenyefalevél és a kövek, mindenféle méretben és formában, és nem, nem, ezerszer is nem szürkék ezek, most már láttam én is pompázatos színekben ragyogásukat, most már nem volt bennem a kérdés, hogy miért kell kilószám napról napra hazahordva méltó helyükre, a játékos polcra rakosgatni kényes rendben őket, és már másik zsebem súlya is húzta vállam, az én kis kincseimmel megrakodva.

Kísértünk még vidám sétáján katicabogarat, felsegítve őt egy méretes fűszálra, simogattunk virágokat, követtük a pillangók táncát, kihallgattuk a madarak beszélgetését, majd megpihenve hűs árnyékban együtt lélegeztünk a bölcs, öreg tölgyfával.

Ezen az estén, elnyúlva ágyamban sokáig nem bírtam elaludni, lehunyva szemem újra átéltem Gyerekem tanításának boldog perceit, élményeit, és tudtam, nincs az a könyvből megszerezhető tudás, ami felér e kíváncsi rácsodálkozás nyújtotta értelemmel, nincs pénz, ami gazdagabbá tehetne az összekapcsolódás híján, már tudtam, ha nem válok én is folyékonnyá, nélkülem csobog el mellettem az életem, s ettől a naptól kezdve mindenhová magammal cipelem azt az örökké kérdező gyermeket, akit szerencsére, Mesterem segítségével, újra meglelhettem.

: )

 

Mesterem a Gyermekem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Játszva, a gyerek-lélekig – tótheszter

  2. Visszajelzés: Feladás-varázslat – tótheszter

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.