Lao Ce – Az Út

 

  1.    Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó.
    Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja.
    Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti.
    E kettő mögött közös a forrás, csupán nevük más.
    Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja. 
  2.   Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.
    Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas es mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.
    Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti. 
  3.   Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend es béke fakad;
    ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása;
    ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik.
    Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak.
    A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz. 
  4.   Az út üres, de működését abba sose hagyja.
    És mélységes, mindennek ősatyja.
    Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba.
    Megfoghatatlan és mégis van.
    Én nem tudom, ki a szülője, de vénebb, mint a tünemények őse. 
  5.   Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
    A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák.
    Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belôle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni. 
  6.   Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme.
    A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere.
    Végtelenul munkálkodik, nem fárad el sose. 
  7.   Örök az ég és örök a föld.
    Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belőlük az élet.
    Éppígy a bölcs: hátrahúzódik, ezért halad, nem őrzi magát, ezért megmarad.
    Így van: saját érdeke nem űzi sose, ezért teljesül saját érdeke. 
  8.   A legfôbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevô: a víz az út-hoz hasonló.
    Az élet a földet kövesse, a sziv a bensô melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetôt kövesse, a tett a kellô idôt kövesse.
    Ha készséges, de nem erôszakos: nem kél zúgolódás semerre. 
  9.   Aki tölt színültig: jobb, ha elôbb abbahagyja.
    Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja.
    Arannyal, ékkôvel teli kamra: megôrizni senkise bírja.
    Kincs, gôg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség!
    Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség. 
  10.   Aki teste-lelke egységét megôrzi, azt a kétség nem bontja meg.
    Aki természetét szelíddé símítja, egyszerű, mint az újszülött gyerek.
    Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket.
    A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet.
    Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek.
    E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet.
    Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni. 
  11.   Harminc küllô kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható.
    Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható.
    A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható.
    Így hasznos a létezô és hasznot-adó a nemlétezô. 
  12.   Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhetô mind bűnbe lódít.
    Ezért a bölcs nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli. 
  13.   Dicsôség, szégyen: egyforma félelem.
    A rang: az élet legnagyobb csapása.
    Dicsôség, szégyen: mért csak félelem?
    Mert a dicsôséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el.
    A dicsôség is, szégyen is, csak puszta félelem.
    A rang mért az élet csapása?
    Mert legnagyobb csapás az önszeretet.
    Ha nincs bennem önszeretet, ugyan mi bajom lehet?
    Ezért:
    a világért élô kiválóságra bízható a világ;
    és a világért élô jóságra építhet a világ. 
  14.   Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható.
    Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható.
    Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb.
    E három titok egységbe olvad.
    Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen.
    Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét.
    Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát.
    Az ôskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezetô-fűzére. 
  15.   Hajdan az ihletettek ismerték a rejtôzôt és rejtettet, de ôket mélyükig nem ismerte senki.
    Mert nem lehetett ôket megismerni, a kép róluk csak ennyi:
    mint téli folyón átkelôk, vigyáztak,
    mint szomszédaiktól félôk, figyeltek,
    mint a vendégek, tartózkodtak,
    mint olvadó jégen, óvakodtak,
    mint a rönk-fa, egyszerűek voltak,
    mint a völgykatlan, mélységesek voltak,
    mint a homály, át nem derengtek.
    Nyugalmukat bizton ôrizve formálták a szennyesbôl tisztát.
    Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját.
    Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, s mert mohók sose voltak, megelégedtek a létezôvel és újat nem alkottak. 
  16.   Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad.
    Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen.
    A kezdethez visszatérés: a béke.
    A béke: az élet visszatérte.
    Az élet visszatérte: állandóság.
    Az állandóság tudása: világosság.
    Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
    Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, aki bölcs lett, igazságos lesz, aki igazságos lett, király lesz, a király az eget követi, az ég az utat követi, az út örökkévaló, és minden rendjén-való. 
  17.   A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
    Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették.
    Aki hűtlen, hívet nem lel.
    De ha ígérete szerint cselekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik,
    és a nép azt mondja rája: “A természet útját járja.” 
  18.   Mikor a nagy utat semmibe dobták, megjelent az erkölcs és méltányosság.
    Mikor kezdôdött az okoskodás, megjelent a nagy hazudozás.
    Mikor a hat rokon összeveszett, megjelent a gyermeki tisztelet és szülôi szeretet.
    Mikor zavaros az ország, megjelennek a hűséges szolgák. 
  19.   Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, akkor lesz a nép százszor áldott.
    Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot, gyermeki tisztelet, szülôi szeretet vezeti a sokaságot.
    Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
    Három jele a kevés-bölcsességnek.
    Mutassák meg az ember-népnek az egyszerűséget, az épséget, hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket. 
  20.   Hagyd el a tanultságod
    és meg nem bánod.
    Igéret és ígérgetés:
    mi különbség?
    Jó és rossz:
    mily különbség!
    De amitôl mindenki retten,
    azt nem vethetjük félre büntetlen.
    Ó, zűr!
    Még minden rendezetlen!
    Ám az emberek ragyognak folyton,
    mint ünnepi lakomán,
    vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
    Egyedül én vagyok nyugodt,
    nem állok a fénybe,
    akár a még világra-nem-hozott.
    Forgok az áramlásban,
    nem lel szilárd helyet a lábam;
    mindenkinek van bôviben,
    csupán nekem nincs semmi sem:
    lám, bolond szív jutott nekem!
    Ó, zűrzavar!
    A közönséges emberek ragyognak,
    homályban én vagyok csak;
    a közönséges emberek mind szemfülesek,
    közönyös én vagyok csak.
    Örvénylô tenger ragad magával,
    sodródom, nincs megállásom.
    Mindenkinek megvan a dolga,
    bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
    Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
    mert az ôs-forrásból táplálkozom. 
  21.   A hatalmas erény változatai
    az utat követik.
    Az út magában-véve
    árny és köd.
    Köd és árny,
    hol képek rejlenek.
    Árny és köd,
    hol dolgok rejlenek.
    Mélység, köd,
    hol magvak rejlenek.
    Látuk: valóság,
    belük: igazság.
    Ôskortól máig
    nem kallódott el a neve:
    általa megnevezhetô mindennek kezdete.
    Mindennek kezdetét mint tudhatom?
    Csupán vele. 
  22.   A hiányos kikerekül,
    a görbe kiegyenesül,
    az üres megtelik,
    az elvénhedt újjáalakul,
    a kevés megsokasul,
    a sok megzavar.
    Ezért a bölcs
    az egy-egészet óvja:
    ô a világ példája.
    Nem áll a fénybe,
    ezért fényes,
    magát nem hirdeti,
    ezért híres,
    magát nem dícséri,
    ezért dicsô,
    magát nem kínálja,
    ezért vezetô.
    Nem indul küzdelembe,
    ezért senkise gyôz felette.
    A régiek megmondották:
    A hiányos kikerekül.
    Nem holmi üres szó.
    Az igazi, a teljes: minden fölé terül. 
  23.   A keves szó, mint a természet:
    az erôs szél nem fúj egy reggelen át,
    a zápor nem tart egész napon át.
    Küldôje:
    ég s föld.
    Nem alkot maradandót az ég s föld,
    még-úgy-sem az ember.
    Ezért
    az út-on járjon az ember,
    akkor közös az út-tal,
    az erényes közös az erénnyel,
    a vesztô közös a veszteséggel.
    Aki közös az út-tal,
    az út-at elnyeri.
    Aki közös az erénnyel,
    az erényt elnyeri.
    Aki közös a veszteséggel,
    a vesztettet elnyeri.
    S aki kétségben imbolyog,
    annak szavát senkise hiszi. 
  24.   A lábujjhegyre ágaskodó
    nem áll sokáig,
    a nagy léptekkel rohanó
    nem megy sokáig,
    a fénybe-álló
    nem lesz fényes,
    a magát-hirdetô
    nem lesz híres,
    a magát-dícsérô
    nem lesz dicsô,
    a magát-kínáló
    nem lesz vezetô.
    Ezek az úton:
    rohadék, hulladék,
    utálkozva elkerülik,
    az út-on járó rá se lép. 
  25.   Íme az ôs-zűrbôl keletkezett,
    az ég és föld elôtt született:
    mily békés, mily üres!
    Magában van, nem változik,
    zavartalan mindenütt működik.
    Ô az ég-alattinak anyja.
    Nevét nem ismerem,
    kisebb nevén út-nak mondom,
    elmém szerint nagynak mondom,
    a nagyot távolodónak mondom,
    a távolodót eltűnônek mondom,
    az eltűnôt visszatérônek mondom.
    Ezért
    nagy az út,
    az ég,
    a föld
    s a király.
    A világon négy nagy létezik
    s a király köztük az egyik.
    Az ember a földet követi,
    a föld az eget követi,
    az ég az út-at követi,
    az út önnön rendjét követi. 
  26.   A nehéz a könnyű alapja,
    a nyugalom a mozgás apja.
    Ezért a bölcs
    naphosszat munkálkodva,
    szekere terhét el nem hagyja.
    Ragyogót nem remél,
    teljes békében, veszteg él.
    Aki tízezer szekér gazdája,
    néz a világba, nem lát önmagába.
    Aki könnyelmű, elveszti alapját,
    aki nyugtalan, elveszti apját. 
  27.   Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;
    a gondos-beszédű nem kelt haragot;
    jó számolónak nem kell tábla;
    ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,
    hogy ki nem nyitják;
    ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,
    ki nem bogozzák.
    Ezért a bölcs
    vigyáz az emberekre,
    senkit meg nem vetve;
    ügyel a létezôkre,
    semmit el nem vetve.
    Ez a kétszeres világosság.
    A jó a rossznak tanítója,
    a rossz a jónak támasztója.
    Ha nem becsülik tanítóikat,
    ha nem szeretik támasztóikat:
    olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
    Íme a legmélyebb és legsúlyosabb. 
  28.   Aki tudja férfi-hatalmát,
    mégis ôrzi nô-lágyságát:
    hegyi-ér a világon,
    az erény-t el nem vesztette,
    csecsemô marad örökre.
    Aki tudja fehérségét,
    mégis ôrzi feketeségét:
    példa a világon.
    Aki példa a világon,
    az erény-nyel összeillô,
    állandóhoz visszatérô.Aki tudja dicsôségét,
    mégis ôrzi rejtettségét:
    völgy a világon.
    Aki völgy a világon,
    erény-ben lesz tökéletes,
    egyszerű és természetes.
    A természetes elhal: eszköz lesz, erô,
    a bölcs él vele,
    így lesz vezetô;
    ezért:
    a rendhez nem kell a had ereje.
  29.   Aki erôszakkal birodalmat foglal,
    kudarcot vall: ez a tapasztalat.
    Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
    sérteni nem szabad,
    aki érinti, sem érinti,
    aki megfogja, elveszíti.
    Ezért mindennek rendje-sorja:
    halad egyik, követi másik,
    virul egyik, hervad másik,
    erôsül egyik, gyengül másik,
    keletkezik egyik, elenyész másik.
    Ezért a bölcs
    kerüli a túláradót,
    kerüli a hívalkodót,
    kerüli a kápráztatót. 
  30.   Aki az út-on járva urát szolgálja,
    nem igáz le országokat hadsereggel,
    hiszen ôellene is fordul a dárda.
    Hol had vonult,
    tövis lepi a rétet,
    nagy harc után
    jönnek ínséges évek
    az eszes: gyôz és megtorpan,
    nem tobzódik a diadalban,
    gyôz és nem magasodik,
    gyôz és nem cifrálkodik,
    gyôz és nem kevélykedik,
    gyôz, mert gyôzni kényszeríttetik,
    gyôz, de sohasem erôszakoskodik.
    Olykor a lények már ifjan vének,
    ellene szegülnek az út rendjének,
    s ha így van: korán sírba térnek. 
  31.   A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,
    mindenféle gyűlöletes,
    az út-on járó nem él vele.
    A nemesnek békében balról a helye,
    háborúban jobbról a helye.
    A had a csapásnak eszköze,
    nem a nemesnek eszköze;
    ha rákényszerül, csak akkor él vele,
    a béke az ô ereje.
    Gyôz és nem kevélykedik.
    Aki gyôztesként elôre-nyomul,
    az ember-irtásnak örül;
    aki az ember-irtásnak örül,
    gyűlöletet fakaszt az ég alatt.
    A bôség balról tér be,
    a jajszó jobbról tér be.
    Balról a szárnyvezér,
    jobbról a fôvezér:
    temetéssel fölér.
    Az ember-irtás
    siralom, gyötrelem,
    gyász-szertartás a harci gyôzelem. 
  32.   Az út folytonos és névtelen.
    Az ôs-egyszerűség parányi,
    mégse bírja senki leigázni.
    Ha fejedelmek, királyok megôrzik:
    minden önként behódol nekik.
    Ég s föld összecsengne-bongna,
    édes harmatot hullatna,
    és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
    Hol fellép a rendtartás: fellép a név;
    s mert már fellépett a név,
    ismerni kell a határokat
    s így elkerülni a csapásokat.
    Az út e világban,
    mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad. 
  33.   Okos, aki érti az embereket;
    aki önmagát érti: ihletett.
    Hatalmas, aki másokat legyôz;
    aki önmagát legyôzi: erôs.
    Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
    aki megelégszik: gazdag.
    Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
    aki nem veszti emlékezetét: örökéletű. 
  34.   A hatalmas út szerteárad,
    jelen van jobbra-balra.
    Minden általa létezik,
    soha meg nem torpanva.
    Működik, de rejtve, hírt nem akarva.
    Mindent nevel,
    de nem irányít,
    nincsen vágya,
    ezért neve: kicsiny.
    Minden visszatér hozzája,
    de nem irányít,
    ezért neve: nagy.
    Sose hatalmaskodó,
    ezért neve: hatalmas. 
  35.   Aki a nagy mintát követi,
    annak hódol az ég-alatti.
    Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,
    csak békét, nyugalmat,
    muzsikát, vigalmat,
    táplálékot ad a vándoroknak.
    Mikor az út-ról szólal,
    a szó ízetlen, sótlan.
    Aki ránéz, nem látja,
    aki hallgatja, nem hallja,
    de nem-fogyó kincs annak, ki érti. 
  36.   Amit összenyomnak,
    kiszélesedik,
    amit gyengítenek,
    megerôsödik,
    amit megölnének,
    nem marad meddô,
    aki lopna,
    az lesz a vesztô.
    De épp ezt nem értik.
    A gyenge legyôzi az erôset, a lágy a keményet.
    A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
    Az állam éles fegyvereit
    ne villogtassák a népnek. 
  37.  Az út örök és tétlen,
    mégis mindent végbevisz észrevétlen.
    Ha fejedelmek, királyok megôrzik,
    minden magától rendezôdik.
    Ha kapálóznak és intéznek,
    letöri ôket a titkos természet.
    Vágytalan a titkos természet,
    s a vágy hiánya: béke,
    az ég alatt a rend teljessége.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.