Férfiaknak munkaválság idejére

A legnagyobb válsághelyzet egy férfi életében az a váratlan pillanat, amikor addig stabil anyagi helyzete meginog, netán tökéletesen felborul, széthullik. Napjainkban meglehetősen sokakat, leginkább a 40-50-es korosztályt érintő élethelyzetről beszélek, ami a kezdeti kétségbeeséstől elvezethet akár a család felbomlásához is. Miért?

Ősidők óta a világ rendje az, hogy a családfő elmegy, ‘levadássza a mamutot’, s hazatérve a zsákmánnyal biztonságot, bőséget visz azok életébe, akikért ő felelősnek érzni magát. Ez a rend az, ami az addig gyümölcsöző állás vagy vállalkozás elvesztése, megszűnése esetén a feje tetejére áll. És nem elég, hogy önmaga számára ennek mentén a férfi egy másodperc alatt elértéktelenedik, de a közvetlen környezete is lépten nyomon azt hangsúlyozza, hogy bizony, jól teszi, ha ezt érzi.

Valóban megrendítő átélni, hogy az, akiben eddig bízhattunk, akire nyugodtan támaszkodhattunk, most csupán ingatag, labilis hátteret nyújthat. (ANYAGILAG, és ilyenkor ezt nem szabadna elfelejtenie a mellette lévő nőnek!) De nézzünk kicsit mögé, mi is történik, mi húzódik egy ilyen válsághelyzet hátterében.

Ugyanúgy, mint általában bármilyen válság, lehet érzelmi vagy anyagi, ez is a változás, változtatás, a nagytakarítás szükségességét jelzi. (A válságokról írt korábbi gondolataim ITT) Erő és lehetőség bújik meg a látszat mögött, s ha képes vagy ilyenkor nem áldozatszerepbe süppedni, hanem hátralépve, kívülről szemlélni, mi is zajlik az életedben, tisztán láthatod, hogy nem átokról, hanem áldásról szól ez az életszakaszod. Hiszen – bár néha fájdalmasan -, ilyenkor világosan ráláthatsz, ki vagy, és hol állsz a világodban.

Most nagyszerű esélyt kapsz arra, hogy újragondold, esetleg újratervezd, mit is csinálnál valójában, mivel foglalkoznál, mi az, aminek megvalósítása örömöt, boldogságot hozhat számodra. Persze, amikor valami teljesen újat kezdünk építeni az eltakarított romok utáni tiszta alapra, az időt, kitartást, cselekedetet igényel. Ezért legyél megértő, kegyes önmagaddal szemben, ne ‘harcolj az elemekkel’, hanem várj a tökéletes időzítésre. Gondolom, most bólogatsz, hogy igen, igen, csak éppen közben mekkora külső nyomásnak, mennyi elvárásnak és ítéletnek vagy kitéve. Ez így van. De ha te nem szenvedő alanya vagy az élethelyzetednek, hanem az új lehetőségét látva éled meg azt, akkor energetikailag is más lesz az üzeneted a környezetednek. Egyértelműen azt fogják érezni, hogy átmeneti állapotról van szó, ami a fejlődésedet szolgálja, s még ha be is próbálkoznak nálad lenéző, megvető, türelmetlen magatartással, az ‘lepattan’ rólad, nem érint, hiszen önmagadban biztosan helyeden vagy.

Azonban, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy éreztesd azt a sziklaszilárd, férfias eltökéltséget, ERŐT, amivel neki vágsz az új kalandnak, amivel nekifogsz kitakarítani, rendbetenni, s elindítani az új minőségű életedet. (A nőknél ez a pont, ez a lehetőség többnyire érzelmi, párkapcsolati válság ruhájába öltözve érkezik, s a külvilág számára abszolút elfogadható, ellentétben a férfiak munka, karrier válságainak következményeivel. Ez is elgondolkodtató lehet…)

Igen, néha ilyenkor adatik meg az a különleges lehetőség, hogy végre tisztán láthasd a környezetedben élőket, ráláthass, hogyan is viszonyulnak hozzád VALÓJÁBAN. És, ezek a szembesülések roppant fájdalmasak tudnak lenni! Óhatatlanul átrendeződnek baráti, párkapcsolati viszonyaid. Hiszen rájössz, kik azok, akik feltételekhez kötötték a szeretetüket (ez esetben anyagi feltételekhez: ‘Ja, hát így már nem kellesz annyira!’) De fogadd ezt is a takarítás, a rendbetétel elengedhetetlen részeként. Bár, többnyire sajnos ezt közvetítik feléd, te ne érezd magad bűnösnek, mert semmi okod rá. Ha bűntudatod van amiatt, hogy ilyen helyzetbe kerültél, elkezded tudatalatti kényszer hatására ezeket ‘jóvá tenni’, s mondjuk nem a saját férfiterületedre koncentrálsz, nem a saját utad takarításával és újraalapozásával foglalkozol, hanem átveszel úgynevezett női feldatokat, csak hogy megfelelj, hogy úgy tűnhessen, hogy továbbra is hasznos tagja vagy közösségeteknek. Ez persze, azt vonzza magával, hogy még kevésbé érzed magad férfinak, és így majd nem is tekintenek annak. Merthogy nem úgy viselkedsz! És ennek aztán jönnek sorra egymás után az önértékelésed létráján egyre lejjebb és lejjebb és még mélyebbre taszító következményei, amiket itt most nem szeretnék részletezni, de úgyis tisztában vagy vele.

Megoldás?

Örülj! Ünnepeld ezt a hatalmas lehetőséget. Így el tudod fogadni, s nem harcolni fogsz ellene, nem szembeszélben próbálsz… Tehát, a kulcsszó ELFOGADÁS. Értsd meg, fogadd el, engedd meg. Engedd meg magadnak a válsághelyzetedet, s váloztasd meg általa az életminőségedet. Próbáld meg a környezeteddel tudatni, hogy köszönöd, jól vagy, így is ugyanaz a csoda vagy, aki eddig voltál, s kérd támogatásukat arra az időszakra, amiben az újraprogramozásod megvalósíthatod. Azok társaságát fogadd, akik ebben partnerek, tölts velük minél több időt, vondd be őket gondolataidba, terveidbe, segíteni fognak. Azokat, akik, úgy érzed, elítélnek, lenéznek, hátráltatnak továbbra is, igyekezd elkerülni, s ezt úgy tudod megtenni, ha önmagadban biztosan állva nem juthatnak többet be hozzád, nem hathatnak rád negatívan.

Táncolj ki a Fénybe!

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.